Az HBO az amerikai premier másnapján, hétfőnként adja feliratosan a Trónok harca második évadját, melyben a Királyölő, Jaime Lannister is visszatér. Az őt alakító Nikolaj Coster-Waldau örül, hogy egy megfelelően árnyalt karaktert játszhat, a valóságban viszont szeretné, ha a dolgok csupán feketék és fehérek lennének. A sorozat alapjául szolgáló könyveket még nem mind olvasta - de megvan rá az oka -, és szerinte az első évad végén lefejezett Ned Stark csakis magának köszönhette korai halálát.


Hol tart Jaime Lannister a második évad elején?

Nagyjából ugyanott, ahol az első évad végén láthattuk: még mindig börtönben van, miután Robb Stark foglyul ejtette. Fogolynak lenni pedig nem könnyű: naphosszat csak ül egyedül a saját mocskában, kezdi elveszíteni az eszét - de legalább a szellemességét megőrizte. "Nem vagyok alkalmas a börtönéletre" - mondja egy ponton, úgyhogy muszáj megszöknie.

Mennyit fejlődik a karakter a történet során?

Nem hiszem, hogy ő maga nagyon sokat változna, a nézők viszont egyre jobban megismerhetik. Amikor az első évad első részében megpróbálta megölni Brant, a tévézők azt gondolhatták: "Hú, ez aztán igazán rettenetes figura!" De aztán egyre többet és többet tudhattak meg róla, és valószínűleg észre is vették, hogy a személyiségének ennél jóval több rétege van. Nem élvezetből gyilkol például gyerekeket, mindig van valami indoka. Amit igazán szeretek benne, hogy olyan állhatatos. Ha én börtönbe kerülnék, és csupa olyan emberrel lennék összezárva, akik a halálomat akarják, valószínűleg kegyelemért könyörögnék. Ő ezt soha nem tenné, nem adná meg az ellenfeleinek ezt az elégtételt.

Szóval ön szerint jóval több egy egyszerű rosszfiúnál.

Pontosan. Amit az emberek még kedvelhetnek benne, hogy mindig teljesen őszinte, bár ez is inkább taktikai húzás. Az első évadban van olyan jelenet, amikor Ned Starkkal és Catelyn Starkkal beszélget, és azok elkezdik őt támadni. Miután végighallgatta, azt mondja: "Mindez nagyon érdekes. De akkor beszéljünk rólatok!" És valóban elmondja, hogy mit gondol róluk. Catelynnek például annak halott férjéről beszél, ami természetesen fáj a nőnek, pedig Jaime csak az igazat mondja - de az igazság sokszor fáj.

Mennyire különbözik a szerepe attól, amilyennek az eredeti könyvekben ábrázolják?

A második könyvben - amennyire emlékszem - Jaime-nek csak egy komolyabb jelenete van, szóval Dannek és Davidnek (D. B. Weiss és David Benioff, a sorozat alkotói - a szerk.) ki kellett bővítenie a történetét. A tévében nem lehet azt megcsinálni, hogy az egyik fő karaktert egy évig nem látják a nézők, szóval ki kellett találniuk valamit. Persze meg is ölhették volna Jaime-t, de, hál' istennek, nem tették.

Utánanézett, hogy a könyvekben mi lesz Jaime további sorsa?

Tudom, mi fog történni Jaime-vel, bár nem olyanformán, ahogy ön gondolja. Végigrágom magam a forgatókönyvön, és csak utána olvasom el az alapjául szolgáló könyvet, abból nyerek plusz információkat. De mindig a forgatókönyv az első, hiszen színészként is ahhoz kell tartanom magam. Ez azért vicces, mert a rajongók mindig megkérdezik tőlem, hogy olvastam-e az összes könyvet. Azt kell válaszolnom, hogy nem, de legalább meg is tudom indokolni.

A rajongók el szokták mondani Jaime-ről is a véleményüket?

Persze. A legtöbbjük azt gondolja, hogy Jaime egy igazi szar alak, de ezzel együtt imádják nézni - szóval azért nem szoktak paradicsommal megdobálni. A legdurvább élményem az volt, amikor a Comic-Conon vettem részt San Diegóban. (A Comic-Con a popkultúra számos területére, így képregények és videojátékok mellett a tévére is kiterjedő rajongói találkozó - a szerk.) Hihetetlen, amikor besétálsz egy hat-hétezer főt számláló csarnokba, és egyszerre érzed a tömeg összes energiáját és szeretetét. Az ott összegyűltek egyszerűen imádják a sorozatot, és imádják az életet.   

Az első évadban rengeteg akciójelenete volt, a másodikban pedig sokáig csak ücsörög a börtönben. Színészileg mennyire erős a kontraszt?

A Trónok harcá-ban amúgy is rengeteg akció van, de mindig is voltak és most is vannak hosszú jelenetek, amikor a szereplők csak beszélgetnek - ami, hála az íróknak, sosem válik unalmassá, sőt valamikor érdekfeszítőbb is, mint egy csata bemutatása. Szóval ez a kettősség mindig megvolt a sorozatban, nekem annyira nem tűnik nagy ugrásnak.

Az írországi forgatást mennyire élvezte?

Belfastban végig koszosnak és vizesnek éreztem magam. Volt egy éjszaka, amikor egy nagyon hosszú jelenetet forgattunk: körülbelül a munka felénél elkezdett esni az eső, és mire hajnalban végeztünk, már sárban dagonyáztunk. A generátorok minden tizedik percben leálltak, mert tele lettek vízzel - egy rémálom volt az egész. Filmes trükkökkel nem is tudnánk előállítani ilyen időjárást, de nagyrészt azért nem, mert nem is akarnánk igazán. A képernyőn viszont nagyon jól mutat.

Közhely, hogy a színészek jobban élvezik, ha negatív karaktert kell megformálniuk. A kollégái hogy voltak ezzel a forgatáson?

Azt nem tudom, de én nagyon szerencsésnek érzem magam, hogy Jaime-t játszhatom, testvérével, Tyrionnal együtt remek figurák. Nem félnek attól, hogy kimondják, amit gondolnak, mert Lannisterek, akik nem félnek senkitől. Megvan az erejük, és ezt nagyon jó eljátszani.

Kapta már azon magát, hogy úgy gondolkodik, mint egy Lannister?

Van bennem egy adag gyűlölet a Starkok iránt, ami nem igazán fair velük szemben. Persze nem az őket alakító színészekre gondolok, mert ők nagyszerűek, de teljesen megértem Jaime álláspontját: Ned Stark szerintem egy idióta volt, aki csakis saját magának köszönhette a halálát. Ráadásul ez az idióta soha nem mutatott semmiféle hálát Jamie felé, amiért az végzett az apja gyilkosával. Szóval nem vagyok egy nagy Stark-rajongó. A sorozat viszont zseniális szerintem ilyen szempontból, hisz folyamatosan változtatja a nézőpontokat, fokozatosan árnyalva ezzel a képet. Az első évadban még egy olyan világot lát a néző, amelyben a Lannisterek a rosszfiúk, a Starkok pedig a jók - aztán, ahogy egyre jobban megismeri ezt a világot, rá kell jönnie, hogy a dolgok nem ilyen fekete-fehérek.

Gyakorlatilag ez történik akkor is, ha egy történelmi eseménybe jobban beleássa magát az ember.   

Valóban. Pedig milyen csodálatos lenne, ha a dolgok feketék és fehérek lennének! De soha nem lesznek, mert ilyen az emberi természet, legbelül mind tele vagyunk önzőséggel és hatalomvággyal.

forrás: origo