Éjmágus küldetései: Zarknod börtönében I.
 
A HKK Blogon olvashattatok róla, hogy milyen célokat tűztem ki magam elé az elkövetkező félévben. Ebben a cikksorozatban szeretném bemutatni, hogy az általam kiválasztott koncepció a begyűjtött tapasztalatok felhasználásával, hogyan fejlődik, alakulgat hónapról-hónapra, versenyről-versenyre a különböző formátumokhoz igazítva. Tudnotok kell, hogy viszonylag új terepen mozgok, mert a hosszú évek alatt egy kézen meg tudnám számolni hányszor használtam versenyen börtönt. Szóval ez egyfajta továbbképzés is lesz saját magam számára.
Bízom benne, hogy tudok majd újat mondani azoknak is, akik már tapasztalt kártyásnak vallják magukat, és persze bízom benne, hogy azért sikerek is járulnak majd a próbálkozásaim mellé. Előre köszönetet mondok minden javaslatért, szívesen veszem az építő jellegű kritikát, és köszönöm előre is mentorom mindenkori hathatós segítségét
 
A cikksorozatban nem csak paklileírás lesz, mert egy idő után talán már nem lenne benne elegendő újdonság, és nem szeretném, ha ellaposodna a projekt. Igyekszem hangulatos közbevetésekkel, „Éjmágus sztorikkal” színesíteni az etapot. Szóval szeretettel hívok magammal minden HKK-játékost ebbe a kalandba, hogy együtt járjuk be Zarknod börtönének zegzugait!
 
 

 December

 
Bár a challenge csak 2019-től indul, de az élet úgy hozta, hogy eljutottam az Excelsior-ba még karácsony előtt, és ha már így alakult, elvittem a deckem egy pörgős változatát, amúgy próbaképpen. Emlékezetes, hogy az Ex tavalyi utolsó versenye létszámrekordot döntött, és rendhagyó módon 7 helyett 8 fordulóra került sor.
Azoknak a játékosoknak mesélem, akiknek ez még segíthet egy kicsit: a pörgős nem csupán egy hagyományos verseny side nélkül! Ezt persze minden versenyre járó játékos megtanulja a saját kárán, előbb-utóbb. Jómagam többször is beleestem abba a hibába, hogy nem tekintettem így, speciális formátumként a pörgősre.
 
Az első különbség természetesen, hogy nélkülöznünk kell a side-ot, aminek számos következménye van.
Az első ilyen következmény, hogy minden ellenfél ellen ugyanazzal a deck-kel kell kiállnunk, azaz nem tudunk erősíteni. Következésképp azok a koncepciók, amelyek side-használat után nagyot erősödnek néhány mumusuk ellen, ezen a formátumon nem olyan fickósak. Nem véletlen, hogy kevésbé gyakori vendég az Életenergia, és a Sokszínűség, hogy csak két tipikus kontrollt említsek. Nyilván nem arról van szó, hogy ezek a deckek nem érhetnek el jó eredményt pörgősön, hanem arról, hogy messze nem olyan népszerűek, mint egy hagyományos formátumon. Elvben tehát a paklinak egyaránt erősnek kell(ene) lennie mindenki ellen. Sajnos ez még elméletben sem lehetséges, ezért a játékosok általában azt a stratégiát választják, hogy a paklijukat felkészítik a várható mezőny nagyobbik fele ellen, és erősen bíznak a szerencsés sorsolásban.
 
A side hiányának másik következménye, hogy elő szoktak kerülni ilyenkor kevésbé stabil, az eredmény tekintetében nagyobb szórással bíró paklik is. Tehát pörgős versenyen gyakrabban futhatunk össze számunkra ismeretlen, részben vagy teljesen új koncepciókkal, kombókkal. Ezekre természetesen nagyon nehéz, sőt, majdnem lehetetlen felkészülni.
A következő különbség, hogy a pörgősön nagyon rövid a játékidő, ezért lassú, nehézkes deckekkel nem érdemes benevezni. Ha a 7 meccsből 4 az idő lejárta miatt X lesz, akkor nem tudsz versenyt nyerni még akkor sem, ha történetesen csak egyet buksz el a maradék 3 játszmából. E tényből fakad, hogy ezen a formátumon a rapid paklik nagyon népszerűek.
A börtön amúgy szerintem nem rossz választás pörgősre, mert szerencsés sorsolás esetén oda lehet érni bármelyik változatával a dobogó közelébe. Nos hát ezekkel a gondolatokkal kezdtem neki a legutóbbi börtönöm átalakításához.
 
Éjmágus csendben gubbasztott a varázslótorony legfelső szobájában, és a lőrésnyi ablakon át az éjszakai égboltot bámulta. A helyiséget a csillagok és a Bíborhold fénye tette félhomályossá. Na nem mintha a varázslónak szüksége lett volna fényforrásra, hisz mágiájának köszönhetően tökéletesen látott akár vaksötétben is. Mély sóhajjal tette le öblös boros kelyhét a karfás fotel melletti kis asztalkára, majd nehézkesen felállt, és a kódexekkel, fóliánsokkal rogyásig terhelt polchoz lépett. „Villámháború” - ez állt a könyv gerincén ó-elf írásjelekkel.
- Lássuk, hogy mit is kellene másként csinálni… - motyogta, majd elmerült a tudástár tanulmányozásában.
 
A kecskeméti „tesztelők versenyén” forgatott teknős-börtön egy igen speciális pakli, amitől még annyit sem várhattam pörgősön, mint amennyit ezen a quasi hagyományos formátumon ki tudtam hozni belőle. Ennek okai kiolvashatók a formátum fentebb vázolt jellegzetességeiből. Mivel sejthető, hogy minden 4 szembejövő pakliból 3 rapid/agresszív stílusú lesz, ezért az anti-mágia, és az alapvetően drága lapjaim nagyrészt haszontalanok lennének. Teljesen új alapokra kellett tehát helyezni a decket.
A színeket mindettől függetlenül megtartottam, mivel egyrészt ehhez a készlethez volt meg a legtöbb lapom, másrészt a klasszikus, „börtön-kontroll”-ban szerintem ezek a színek jelentik a legjobb választást.
Kikerültek a teknősök, és úgy általában a speciális funkciójú lapok, és általános, „mindig jó topdeck-re” – típusúak kerültek a helyükre. Persze nem csak a teknősöket, hanem a xenomorfokat is kitettem. Alapvetően nem horda, hanem kontroll jellegű paklit akartam.
Amúgy – szerintem – a jól összerakott börtönt a funkciók és feladatok helyesen megválasztott aránya különbözteti meg a gyengébb verzióktól. Nem állítom, hogy ez lett a legjobb összeállítás, de azért törekedtem a helyes arányokra.
 
Szabálylap: Zarknod börtönében
 
permanens „terror”:
3 A próféta parancsa
3 Kékvérű oroszlán
2 Solkim, az alkimista
3 Varázskert
2 Füstös késdobáló
2 A Dungeon kulcsai
 
erőforrások:
3 Ysdrull, a hatalmas
3 Smaragdsörényű pegazus
3 Cseles krabber
3 Az elme hatalma
 
megoldások:
3 Dezintegráló sugár
3 Csábító papnő
3 A nagytanács ítélete
3 Komposztálás
3 Gomak megsemmisítő pillantása (i)
3 Árnyvillám
 
ölés:
3 Virulens Yathmog
2 Obszidiánsörényű pegazus
50
 
A verseny az alábbi eredménnyel zajlott (ha valamire nem emlékeztem pontosan, akkor javítsatok ki bátran):
 
1. meccs: Törpe-gnóm Glion. Első körben jött egy Johann, és gyakorlatilag lehozta a partit, lehordáztak. Két elme hatalmát is húztam, de az ide nagyon lassú volt. Le tudtam ugyan kaparni az asztalról Johann-t, de következő körben jött helyette egy másik. Érdekességként mesélem, hogy Johann-ra folyton Gólemulett érkezett. Ez nem csak ezért volt probléma, mert a gyűjtőmet folyton üresen tartotta (és így a bűbájom értéktelenné vált), hanem azért is, mert se a Csábító papnővel, se az Árnyvillámmal nem tudtam ellopni Johann-t. No comment.
 
2. meccs: Sokszínűség. Ellenfelem kezdte a játékot. Az első 4 lapomat megfogta, aztán ahogy annak rendje és módja vagyon ebben a matchup-ban, elfogyott és Az elme hatalma megverte.
 
3. meccs: Archaix. Tudtam, hogy a hordaparancsnok hosszútávon megver, ezért muszáj volt már az elején kezelnem az asztalt. Ehhez persze olyan lapokra volt szükség, amik erre alkalmasak. Tehát nagyon bíztam a lapjárásomban. Kezdett, azaz üres kézzel 1 Vp-n várta a körömet. Az első lapom egy Varázskert volt, kértem rá borsót. Aztán jött nála két sötét vizek ura. Nálam azonban két A Dungeon kulcsai jött, és a permanens, ingyenes lopás megoldotta. Mindenét elloptam. Többször is hibáztam ezen a meccsen, de még így is nyertem.
 
4. meccs: Zarknod bilincse. Bíztam a paklimban, mert bár van néhány szett blank lapom, a paklim jelentős része megoldás. Sajnos nem az történt, amit vártam. Ellenfelemnek gyakorlatilag egy Sötét Nagyura és egy Varázskert volt az asztalt ért lapja. Az összes többi counter volt. Kb. semmilyen lapom nem jött létre, és a Varázskert megvert.
 
5. meccs: Ismét egy Sokszínűség. Ugyanaz történt, mint a második menetben, csak pepitában. Egy idő után elfogytak a counterek, és mikor elkezdtek létrejönni a lapjaim, onnan ezzel a paklival elég nehéz veszíteni.
 
6. meccs: Ősi rúna + Antimágikus rakshallion. Direkt sebző hoki. Eléggé sokáig gyúrtuk egymást, aztán tudott fókuszálni es agyonlőtt.
 
7. meccs: Ugyancsak Ősi rúna + Antimágikus rakshallion. Megismétlődött, ami az előző meccsen történt. Ellenfelem mintegy 14 percnyi pasziánsszal 30 felett sebzett rajtam, és ezzel megölt (úgy, hogy 15-öt gyógyultam abban a körben eldobált varázsbabokkal), és nem mellesleg visszajött -9 Ép-ből... Itt el is ment a kedvem a versenytől, plusz már fél tíz volt, és vissza volt még egy 8-dik kör. (Így is éjfélre értem haza.) Szóval kiszálltam.
 
A pakli sztárjai: A Dungeon kulcsai, Obszidánsörényű pegazus
A pakli csalódása: igazából nincs. A direkt-sebző hoki "monnyonle!" 
 
A következő fejezetben a kecskeméti hagyományosról fogok mesélni.
 
Éjmágus dühös volt, és fáradt. Bár ő maga terelte ellenfeleit a drakolder nagyúr legendás, és vészterhes kazamatáinak mélyére, tehát ha másról nem is, de az összecsapás helyszínéről legalább ő dönthetett, mégis elégedetlen volt. Nem úgy alakult a viadal, ahogyan arra számított. Dühös volt a törpékre, és a buta trükkjeikre, de leginkább az Ősi rúna mágiájára volt dühös. Ahogyan ez az egyszerű, mégis hatékony varázsjel megakadályozta a térváltást, egyszerre volt elegáns és vérlázító.
A mágus újra és újra végigpásztázta emlékeit, és próbálta meglelni azokat a hibákat, amiket elkövetett, és amiket később mindenképp ki kell majd javítania.
– Mester! Felderítőid visszatértek, és három egészséges példányt is sikerült elfogniuk. – Solkim nem emelte Éjmágusra a tekintetét, mindvégig a padlót bámulta. – Mi a terved velük?
A varázsló arca felderült. – Helyes, helyes! Még a végén elégedett leszek veled… Nos, reggel tanulmányozni fogjuk ezt a fura szerzetet, mert bár hallottam már legendás képességeiről, de közelről is meg kell vizsgálnom. Ha pedig végeztünk, utazni fogunk. Messzire megyünk, és öltözz melegen! – mondta a mágus, és elégedetten összedörzsölte tenyerét. – Igen, beszélnem kell valakivel. Valakivel, akit már rég tervezek felkeresni. A követek visszatértek?
– Igen, mester. Az Éjfél Lányaitól nemcsak hogy kedvező választ, de még ajándékot is kaptál. A Nagyasszony, tisztelete jeléül melléd rendelte egy fiatal boszorkányát. Khór pedig szintén szavának állt. Az általa küldött vendégeket, tekintettel e késői órára, engedelmeddel, máris elszállásoltam, és gondoskodtam illő vacsoráról is számukra.
Hm… – gondolta az árnyak mestere, – még a végén minden terv összejön.