Hogyan tanuljuk / tanítsuk a HKK-t?

Először is sietnék leszögezni, hogy nem maguknak a játékszabályoknak megtanulásáról / megtanításáról készült ez a kis értekezés. A játékszabályok elsajátítása, és többé-kevésbé alapos ismerete semmiképp nem mellőzhető a játékhoz, de menet közben a játékosokra óhatatlanul úgyis rá fog rakódni azok többsége, így én nem erről szeretnék beszélni. A szabálykönyv – és különösen a kezdőcsomag szabálykönyve – érthető, átlátható és szájbarágós. Azok is megértik belőle az alapszabályokat, akik most látnak először HKK-lapokat. A szabálykönyv használatát nem fogja helyettesíteni ez az írás, azonban vannak dolgok, amik nincsenek benne a szabálykönyvben.

A szabályok ismertetése helyett tehát sokkal inkább a HKK elsajátításának folyamatát szeretném felvázolni, és néhány gyakorlati tanáccsal ellátni azokat a vállalkozó kedvű ifjakat, és idősebbeket, akik erre a hobbira adják a fejüket. Így írásom első része azoknak szól, akik szeretnének másokat megtanítani a játékra, a második rész pedig azoknak szól, akik még csak most ismerkednek vele.

Első rész: tanácsok veteránoknak

Lássuk, hogy mit tegyünk, és mit ne tegyünk, ha egy új arc tűnik fel a közelünkben, aki óvatos érdeklődést mutat kedvenc hobbink iránt? Leginkább az általános iskolás korosztályból kerülnek ki az újoncok, ezért rájuk fókuszálok. Természetesen az idősebb korosztályra is megfelelően alkalmazhatók a javaslatok, a szükséges módosításokkal.

Ha még Te sem vagy teljesen tisztában a szabályokkal, és még magad is csak tanulod a játékot, az nem jelenti azt, hogy nem mutathatod meg másoknak. Fontos azonban, hogy a játék szabályai, alapfogalmai jól rögzüljenek, ezért ez esetben mindenképp keress egy olyan játékost, akit zaklathatsz majd menet közben kérdéseiddel, és aki hajlandó, és tud is segíteni.

Ha érdeklődő barátunk nem tud még olvasni és számolni, akkor fájó szívvel, de tanácsoljuk el a játéktól. Valahol az általános iskola második-harmadik osztályától felfelé lehet meghúzni azt a határt, amikortól már talán érdemes foglalkozni a jövő leendő játékosával. Az értelmező olvasás és a gyors fejszámolás képessége nélkül ugyanis nem fog tudni játszani, bármennyire is szeretne.

Ha jelöltünk megfelel a fenti, minimálisnak tekinthető elvárásoknak, akkor lássuk a következőt: menyire komoly gondolkodású, és mennyire nyitott az ilyen típusú játékokra? Érdeklődik-e a fantasy, mint műfaj iránt? Sokan azt gondolhatjátok, hogy ez nem fontos, de szerintem az. Ugyanis, aki nem eléggé nyitott, akinek nem eléggé érett a fantáziája, az nem fogja élvezni a játékot. Azok is csalódni fognak benne, akik impulzív, mozgékony természetűek. Számukra nem fog örömöt okozni a játék, mert nem tudnak hosszú időt nyugton az asztal mögött tölteni, és a tanításukba fektetett energia kárba fog veszni. Ezeket az indíttatásokat érdemes néhány célirányos kérdéssel előzetesen felderíteni. Azt is meg kell tudnunk, hogy a jelölt szülei, a családi környezete hogyan vélekedik erről a hobbiról. Ha anyuci a kölcsönbe adott paklinkat már az első este tűzre veti, mint az ördög bibliáját, nem célszerű odaadnunk…

Talán emlékszel még rá, hogy Te hogyan ismerkedtél meg a játékkal, hogyan próbálgattad első lapjaidat, hogyan ismerkedtél a szabályokkal, és a játékmenettel. Próbáld meg felidézni, hogy milyen érzés töltött el, mikor az első HKK partidat lejátszottad! Ugyanezt fogja érezni az újonc is. A játék misztikuma, és a lapok sokfélesége vonzó lehet, a HKK pillanatnyi játéktempója és szabályrendszere azonban, a maga összetettségében és globalitásában biztosan ijesztő egy kezdő számára, ezért kerülni kell a teljes tudásanyag egyszerre történő rázúdítását.

Minden HKK játékosnak van egy cipős doboza valahol, amiben a rég félretett, elfelejtett, a játékból már kikopott, elavult lapjait tartja. Válogassunk össze belőlük egy paklira valót, ami nem baj, ha 80-100, vagy még több lapból áll, és adjuk oda az érdeklődő barátunknak ajándékba, vagy kölcsön. Nem baj, ha nincs benne ritka lap, és az sem, ha a legfrissebb lap is több mint tíz éves közülük. Ezt a paklit érdemes úgy összeállítani, hogy lehetőleg minden laptípusból kerüljön bele, de nagyon fontos, hogy a paklinak legalább a fele lény, az egynegyede pedig varázslat legyen! (Erre a célra bármilyen már kipróbált pakli, de akár a kezdőcsomag, akár az alappakli lapjai is megfelelnek. Első lépésben azonban szerintem kerülni kell a nagyon speciális, a játék valamely aspektusára „kihegyezett” verseny-pakli átadását, mert az ilyen paklikon keresztül nehezebb az átlagos játékmenetet szimulálni, megérteni, azaz magát a játékot megtanulni.)

Ha megvan a pakli, és a leendő játékos már megismerkedett azzal, elolvasgatta a lapok nevét, megcsodálta az illusztrációkat, és nagyjából megbirkózott az egyszerűbb lapok szövegével is, akkor jönnek majd a kérdései. Mindaddig ne is mondjuk a játékról neki semmit, amíg nem kezd el kérdezni! Ez nagyon fontos. Ha ugyanis nincsenek kérdései, akkor valószínűleg nem is érdekli a játék igazán. A kérdéseken keresztül láthatjuk, mennyit értett vagy legalábbis mennyit sejtett meg a játékból. Sokat segíthet, ha egy-egy baráti meccset kibicként végignéz barátunk, mielőtt még konkrétan magyarázni kezdenénk neki. Ebből kapásból le fogja venni, hogy két külön pakliból kell húzni, hogy mindenki a saját lapjaival játszik, és hogy a lapok kijátszása hogyan történik.

Nagyon fontos, hogy ne a lapok szövegét kezdjük el először magyarázni, és ne is ugorjunk bele egyből egy próbajátékba, először inkább az alapokat tegyük le. Mondjuk el, hogy kb. milyen hosszú ideig tart egy-egy játszma, hogy kb. milyen méretű tiszta felületre lesz szükségünk, hogy kelleni fog majd néhány kocka, pár akármilyen jelző, esetleg papír és ceruza, no meg egy legalább valamelyest nyugodt környezet. Ha barátunk nagyon ifjú még, az sem árt, ha megtanítjuk keverni is. Szánjunk néhány szót arra is, hogy nagyon vigyázzon a lapjaira, mert például a nedvesség, vagy a durva, ügyetlen keverés rútul el tud bánni velük. Ha van egy kiszuperált mappánk, néhány leharcolt betétlappal, esetleg egy maréknyi régi, hagyományos, átlátszó lapvédő „bugyink”, azt is odaadhatjuk. Értékelni fogja.

Ha érdekli barátunkat, mesélhetünk néhány szót magáról a világról is, ahol a játék zajlik, azaz a „Ghalla-univerzumról”. Ezt persze nem kell túllihegni, de érdemes vesztegetni rá néhány szót, mert e nélkül a játék „lóg a levegőben”, támaszték nélkülivé válik, és elvész a mögöttes tartalma. Ha nem vagyunk ennyire pallérozottak a HKK háttértörténetéből, akkor is mesélhetünk arról, hogy miként is kell elképzelni egy HKK összecsapást. Hogyan képzelje el, hogy nagyhatalmú mágusok vagytok, akik egy hatalmas aréna porondján vívják halálos párviadalukat a HKK lapok segítségével. (A háttértörténettel kapcsolatban a Makó Kati Túlélők Földje trilógiáját ajánlom elsőként, vagy a játékhangulat érdekében esetleg Forstchen: Magic the Gathering, Aréna c. könyvét.)

Ha már vannak kérdései barátunknak, ezek megválaszolásán keresztül mutassuk be neki a játékot. A szabályok közül két nagyon fontos akad, amit mindjárt az elején le kell, szögezzünk, ezt nem célszerű kikerülni, vagy halogatni. Ezek: a lapok helye az asztalon, és a kör egyes fázisai. Ezekre helyezzünk igen nagy hangsúlyt, mivel ha ezt a két lényeges dolgot nem sajátítja el a játékos, a későbbiekben folyamatosan visszatérő gondjai lesznek.

Ezután saját lapjaival játsszunk egy próbapartit, úgy, hogy közös pakliból húzunk, vagy kétfelé osztjuk a lapokat. Játsszunk felfordított, nyitott lapokkal. Hagyjuk, hogy hibákat kövessen el, és ne igyekezzünk rögtön az időzítésre, a reakciókra, a blöffre, illetve a taktikára összpontosítani. Az első néhány partiban ugyanis nem az a fontos, hogy ki nyer, hanem az, hogy a játékmenetet, a lapok helyzetét az asztalon, az alapfogalmakat, és a kör fázisait megértse.

Helyezzünk nagy hangsúlyt a lapok aktív és passzív helyzetének fontosságára, a Semmi és a gyűjtő, valamint a tartalék és az őrposzt közti különbözőségre, és arra, hogy a játék gyakorlatilag a két játékos felváltva történő cselekvéseiből épül fel. Hívjuk fel a figyelmét rá, hogy bizonyos lapokat csak bizonyos fázisban, illetve bizonyos pozícióból játszhatunk ki, vagy használhatunk. Ezek a legfontosabb szabályok, az összes többit meg fogja érteni a játékos majd játék közben.

Nem baj, ha a pakliban lévő lapoknak mára már nem használt, marginálissá vált képességei vannak (pl. összefogás, kegy, stb.), vagy önmagában is összetett, elsőre bonyolultnak tűnő dolgot tud egy-egy lap (regenerálódás, anti-mágia, árnyék, stb.). Ne akarjunk egyszerre minden apró kis szabályt megértetni a kezdővel. Akkor jártok el helyesen, ha egyelőre ezeket a képességeket figyelmen kívül hagyjátok, mintha rá se lennének írva a lapra, és majd később, az alapok tisztázása után tértek vissza rájuk. Legjobb, ha a barátunk nógat minket, hogy mondjuk már el, melyik képesség pontosan hogyan működik, és nem mi próbáljuk meg a fejébe gyömöszölni mind a húsz-harminc különböző képesség működési metódusát egyszerre. Az egyszerűbb képességeket persze, mint amilyen a repülés, szintlépés, a mérgezés, a mágikus támadás és védekezés, illetve a konkrét lapokra írt egyedi képességek, hagyjuk működni.

A fázisok megértése, és elsajátítása a játék gerince, ezért ezt mindenképp meg kell tanulnia a játékosnak. Erre az alábbi, sok-sok éve jól bevált módszert javaslom: amikor a jelölttel játszunk, és tanítjuk őt, mindig mondjuk ki hangosan, mintegy mantra-szerűen hogy épp melyik fázis kezdődik, vagy ér véget, és azt is, hogy épp mit csinálunk! Ezt nem kell röstellni, nagyon kézenfekvő, és hatékony módszer. Sőt bátorítsuk, hogy tegye ő is ezt, így meghallhatjuk, hogy mikor vét a fázisokban, mikor akar olyan dolgot megtenni, amit akkor, és úgy nem lehet. A játék megjelenése óta játszom, de mind a mai napig hangosan kimondom, éppen mi történik az asztalon (pl.: „kaptam X Vp-t, aktivizálom a lényemet, feláldozom szörnykomponensért, húzok egy lapot, beküldöm az őrposztba, stb.”). Megjegyzem, még a rutinos, öreg rókák is rendre elvétik a fázisokat, főleg a kör elején, és a legvégén, de harc egyes részfázisai is problémásak lehetnek egyeseknek. Ez pedig a legelső, tanulóidőszak rossz beidegződéseinek köszönhető.

A könnyebb tanulás érdekében készíthetünk egy vázlatot is egy külön papírlapra, ahol számozva, időrendi sorrendben szerepelnek a fázisok. Ezen hagyhatunk annyi helyet, hogy a jelöltünk saját maga írhassa fel a fázisok mellé, amit fontosnak tart velük kapcsolatban megjegyezni.

Mindaddig nem tartom túl jó ötletnek a kezdő lapkészlet bővítését, amíg a jelölt a saját lapjait nem ismerte meg. A túl sok lap ugyanis elveszettség-érzést alakíthat ki. Azt vetíti előre, hogy „ennyi lapot hogyan fogok megjegyezni”? És hiába bizonygatod majd, hogy egy átlagos HKK játékos alsó hangon is legalább 1000 különböző lap szövegét kapásból fel tudja idézni költségestül, egyéb adatostul, a ritkaságát is beleértve… Nem fogja elhinni. Akkor adjunk új lapokat neki, illetve akkor bátorítsuk további lapok beszerzésére, ha egyrészt elsajátította a játék alapjait, másrészt megismerte saját alapkészletét. Előbb-utóbb úgy is ki fog alakulni benne az igény az új lapok iránt, ha ezt kivárjuk, sokkal jobban meg fogja becsülni azokat, mintha kapásból a kezébe nyomunk egy 3-400 lapból álló készletet.

Kezdő HKK-sunk képzése persze nem ér véget ott, hogy megtanulta az alapokat, már meg tudja keverni, és pörgetni tudja a saját pakliját, azaz ki tudja játszani, használni tudja a lapjait, hiszen ettől még nem lesznek különösebb sikerélményei. Ha még nem járt a Dungeonben, illetve egyéb HKK klubban, vigyük el oda! Mutassunk neki egy gyűjteményt, egy kártyadossziét, ami minél színesebb, és terjedelmesebb, annál jobb! Hagyjuk, hadd forgassa, nézegesse, csodálja a lapokat! Ha más játékosok közé vittük, eleinte fogjuk a kezét, nehogy botorságot csináljon. Nehogy hiábavaló, kevéssé használható lapokra költse el a zsebpénzét, vagy, hogy drága, értékes lapokat vegyen mindjárt induláskor, mert ezeket jó eséllyel el fogják tőle cserélni mások, így a kisemmizés veszélye fennáll. Inkább segítsük őt a cserék során, adjunk neki tanácsokat, illetve még ennél is jobb, ha adunk neki még kölcsön lapokat, ahelyett, hogy kapásból megvetetjük vele azokat. Természetesen meg kell értetnünk barátunkkal, hogy ez egy olyan hobbi, ami csak akkor tud majd hosszabb távon igazi játékélményt nyújtani, ha áldoz rá némi pénzt. Nem mindegy azonban, hogy mire, és mennyi pénzt költ. Figyeljünk tehát erre, mert a túl korai, túl nagy összegű, fölösleges pénzkidobás elveheti a kedvét az egésztől. Később aztán az általa már kipróbált, megismert és megszeretett ritka lapokat persze beszerezheti véglegesre is.

Az első lépésként támogassuk a kezdőnket abban, hogy csak egy-két paklit fejlesszen, próbálgasson, javítgasson. Ez lehet egy élőholt horda, egy kalandozó-pakli, vagy bármi más, ami bármilyen környezetben jól elműködik, és nem helyez túl nagy hangsúlyt az időzítésre, és az ellenfél lapjainak, és paklijának ismeretére.

Fontos, hogy ismertessük meg barátunkat azokkal az internetes fórumokkal, ahol a kártyával találkozhat, mindenekelőtt a Beholder Kft. honlapjával. Mutassuk meg neki, hogy mit hol talál ott, hogyan tud navigálni a weblapon, és hogyan tudja megnézni a kártyalapokat, a játékszabályokat, és esetleg a saját lapjaihoz tartozó faq-kat.

Mutassuk meg barátunknak az Online HKK-t is (a cikk készítésekor még tart a béta teszt), hívjuk fel azonban a figyelmét arra is, hogy a virtuális HKK nem nyújtja ugyanazt az élményt, izgalmat, feszültséget, és katarzist, amit például egy hivatalos, díjazott verseny vagy akár egy egész estés baráti parti nyújthat! Gyakorlásra azonban lehetőséget nyújt akkor is, ha nincs a környezetében más, akivel gyakran játszhat.

Igyekezzünk minél többet játszani az általunk gyámolított játékossal, összeismertetni más játékosokkal, és folyamatosan figyelemmel kísérni a fejlődését. A kérdéseire igyekezzünk egyértelmű, világos válaszokat adni, és ne szégyelljük, ha valamit nem tudunk. Ilyenkor nézzünk utána a kérdésnek, és térjünk vissza rá. A legnagyobb hibák egyike, hogy téves magyarázatot adunk valamely kérdésre, és ő emiatt konfrontálódik másokkal. Ezt igyekeznünk kell elkerülni. Aztán, előbb-utóbb eljön majd a pillanat, hogy elvihetjük magunkkal az első HKK versenyére, és végleg elengedhetjük a kezét.

Egy gondolat hadd következzék még a családtagok, osztálytársak, kollégiumi lakótársak és a HKK viszonyáról. A közvetlen környezetedben lévők számára csak akkor mutasd be a játékot, ha a fenti követelményeknek megfelel a jelölt. Hiába szeret ugyanis Téged nagyon a párod, testvéred, gyermeked, ha semmilyen érdeklődést nem mutat a fantasy iránt, a HKK-t sem fogja élvezni. Vagy hiába vagytok a legjobb cimborák a futballpályán a haveroddal, ha nem tud húsz percet végigülni az asztal mögött, sajnos nem lesz belőle jó HKK-s.

Ne feledd, a Te felelősséged, hogy kit ismertetsz meg a játékkal! 1995 szeptembere óta több tucatnyi, elsőre nagyon lelkesnek tűnő személynek mutattam meg a játékot, és adtam át nekik kezdő lapkészletet, mégis közülük csak páran játszanak még ma is. A kapcsolatot ugyanis nem felvenni, hanem fenntartani nehéz. Nagyon fontos, hogy ne Tőled induljon a kártya iránti vágya, hanem az belülről fakadjon. Ha ugyanis csakis a Te unszolásodra, a Te akaratodnak engedve, a Te kedvedért játszik valaki HKK-t, a kapcsolatotok nem lesz tartós.

Remélem, érdekesnek találtátok ezt a kis értekezést. Legközelebb a kezdő játékosokat igyekszem majd ellátni jó tanácsokkal, hogy hogyan fogjanak hozzá a szabályok elsajátításához!

Jancsár János