A Drizzt legendája sorozat 34. kiadványa, és az A drow útja trilógia 1. kötete R. A. Salvatore-től! 

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz. 

A  mélység újra hív. Kétévnyi törékeny béke után Menzoberranzanban ismét forr a sötétség. A házak közötti feszültség polgárháborúval fenyeget, és Jarlaxle tudja, milyen gyorsan vezethet vérfürdőig egyetlen rossz döntés. Hogy megelőzze a végzetet, útnak indul – nem egyedül, és nem céltalanul. Csapata előtt nem kisebb feladat áll, mint megtalálni a rettegett Khazid’heát, a Kaszabolót, amely már urakat ejtett rabul, háborúkat szított, és vérrel írta meg gazdái és áldozatai sorsát. Az egyetlen reményük egy elveszett lány – és talán maga az árnyékba burkolt északi világ.

Eközben Drizzt Do’Urden is útra kel. Az élet és halál mezsgyéjén járva próbál visszatalálni önmagához, és lányát, Brie-t vezeti olyan ösvényre, amely talán neki is választ kínál. A kósza, aki egykor mindent tudott a becsületről, ma már abban sem biztos, mit jelent a hit. És ahogy a világ változik, úgy változhat Faerűn sorsa is – talán egyetlen lélek révén.

Két út. Két küldetés. Az egyiken fegyvert keresnek, a másikon értelmet. De bármelyiken jussanak is célba, a világ többé nem lesz a régi.

IDÉZETEK A KIADVÁNYBÓL:

Drizzt sem volt teljesen biztos magában, de azt határozottan elutasította, hogy egy istennő, bárkiről legyen is szó, rábírja, hogy a meggyőződése ellenére cselekedjen. Egykor ő is Mielikki követője volt, de mindig is úgy gondolta, hogy az istennő – illetve bármelyik isten – csupán annak a megtestesülése, ami a hívei szívében lakozik – a lelkiismeretünkre aggatott nevek, ám ha mégis többek volnának ennél, az se számít, hisz őket követve azt követjük, amiben hiszünk, nem magát a nevet. Vagy ebben az esetben még csak azt sem.

A többiek szellemi utazása, a feleségemet is beleértve, arra emlékeztet, hogy türelmes legyek azokkal, akik tőlem eltérő következtetésre jutnak, és a helyén kezeljem a saját következtetéseimet.

A kuritokhoz hasonlóan ők is történeteket szerettek volna hallani, és Catti-brie kezdetben kényelmetlenül érezte magát. A Drizzttel folytatott, visszatérő vitáik jutottak az eszébe, és ettől még inkább feszengett, hisz azzal kellett szembesülnie, hogy igenis léteznek jóravaló orkok, akik érdemesek a tiszteletére és a barátságára.
A felismerés nyugtalanító gondolatokat ébresztett benne, amelyek még az álmába is elkísérték: kérdések az istennőjével, önnön tetteivel és a világnézetével kapcsolatban.